Interjú Daremo-val.

Szia! Annyira már nem vagyunk idegenek egymásnak, hisz sok – sok témát feszegettünk együtt egy közös csoportos beszélgetésben, és most szeretnék neked feltenni pár kérdést, mint a történettel kapcsolatban, mint az életrajzi párhuzamokkal!

      

   

    1.  Így első olvasásra nagyon megfogott a történeted lényege, igazán kíváncsivá tett, és ahogy leszűrtem a lényeget, te a mai fiatalok társadalmi életéről írsz. Jól gondolom?

- Igen, főleg a problémás fiatalok társadalomban elfoglalt helyéről. Sajnos egyre több olyan tinédzsert ismerek, aki gondokkal küzd, akár az iskolában, akár otthon, ami mind kihat a személyiségére és a viselkedésére. Ezt egy olyan témának tartom, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni, mindenképp foglalkozni kell vele, hiszen ezek a gondok gyakran a személyiség torzulásához vezethetnek. Ennek néhány lehetséges okát szerettem volna összefoglalni több különböző családi hátterű, de nagyjából egykorú fiatal szemszögéből.

 2.  Miért fogott meg téged ennyire ez a téma, hogy erről kezdj el publikálni egy internetes oldalon? 

- Mint az előbb is írtam, sajnos egyre több ilyen embert ismerek, illetve ismertem még a középiskolában. Úgy látom, valami gond van a világgal, még szinte megfogalmazni sem tudjuk, mi ez, de kihat az életünkre, ráadásul sokakéra negatívan. Szerettem volna megmutatni, hogy az ember sokszor hiába hiszi azt, hogy ismeri a körülötte élőket, azok gyakran csak a felszínt engedik láttatni magukból. Kicsit előre beszélek, ugyanis a történetből csak a négy nézőpontkaraktert összefogó bevezető olvasható még csak a blogomon, úgyhogy elárulok néhány dolgot előre: a négy főszereplőm egy-egy gyakori problémát fog bemutatni. Az egyiküknek eszét vette a plátói szerelem, amit az egyik osztálytársa iránt táplál; az egyik lány úgy érzi, családjában a sok testvére mellett nem kap elég figyelmet a szüleitől; egy fiút az iszákos apja terrorizál; és még egy lány, aki lázad az egész világ ellen, mert nem leli annak az értelmét. Az olvasó ezekről a problémákról mind tudni fog, de az egyes karakterek a többiek problémáiról nem értesülnek, csak a felszínt látják egymásban, és nem is sejtik, kinek milyen titkai lehetnek, ami megmagyarázza a furcsa viselkedésüket.

3.  A történetedből igaz, hogy alig van fent pár fejezet, de érdekelne, hogy lesz valami tanulság a végén, amit az olvasóid levonhatnak? Esetleg egy kis intés, hogy a közeljövőben miért érdemes élni? Esetleg életcélok után keresgélni?

- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a regény végkifejlete pozitív lesz – ezt már sejthették előre azok, akik szokták olvasni a novelláimat, nálam szinte sosincs boldog vég. A tanulságot, hogy nem szabad belenyugodni abba, ha az élet problémákat gördít elénk, nem a karakterek fogják meglelni, csak az olvasó önmagában.

4                                                                            
        4. Esetleg mesélnél nekünk arról, hogy mik a céljaid, arról, hogy milyen gondokkal küzdenek SZERINTED a mai fiatalok a társadalomban?

- A legnagyobb probléma, mint néhány kérdéssel fentebb már céloztam rá, az, hogy anélkül ítéljük meg a társainkat, hogy igazán ismernénk őket. Úgy nézzük le például egy osztálytársunkat, mert elsírta magát a matek egyes miatt, hogy nem is tudjuk, egyébként válnak a szülei; vagy nem értjük, miért türelmetlenkedik velünk az egyik tanár, pedig lehet, beteg a házi kedvence. Ezek most egyszerű, könnyen megérthető példák, de azt hiszem, bemutatják azt, ami a legnagyobb hibánk: felületesek vagyunk. Szeretném, ha az olvasóim rájönnének, hogy ebben mindannyian hibásak vagyunk, és meg kell tanulnunk felülemelkedni az előítéleteinken, és segíteni annak, akinek erre szüksége van.

 5.   Mennyire tartod realisztikusnak a történeted a saját szemeddel?  Található benne életrajzi párhuzam, esetleg tartalmaz –e a te életeddel kapcsolatos elemeket?

- Megmondom őszintén, igen, a négy főszereplőm örökölte egy-egy tulajdonságomat, egy-egy tinédzserkori problémámat – persze az én apróságaimat sokszoros nagyításban kapták meg. Hiszek benne, hogy amiről írok a regényben, és amiről írtam az interjúban, azok valós problémák, és nem szabad többé elmennünk mellettük.

6. Remélem, nem veszed tolakodónak ezt a kérdést, de még számíthatunk tőled ilyesféle történetekre a közeljövőben? Ha igen, akkor is neten fogod publikálni, vagy megvárod, míg egy kiadó ezt a sztorit kiadja?

- Ezzel a regénnyel pont az a tervem, hogy beküldjem a Könyvmolyképző Kiadó regénypályázatára, az Aranymosásra, éppen ezért nem kerültek még fel a további fejezetek. A terveim között szerepelt, hogy még idén beküldöm, de egyelőre kicsit elcsúsztam vele, lelassított idén például az érettségi, és attól tartok, a főiskola kezdése sem fog éppen lendíteni egyet az ügyön. Ha idén nem készül el, akkor mindenképp fel fogok tölteni néhány fejezetet a blogomra, de legkésőbb a jövő évi pályázatra mindenképp szeretném befejezni.